Hagyd a mártírkodást

Senkinek se jó, ha mártírkodsz, úgyhogy nyugodtan abbahagyhatod

Felelősségteljes anyává akarsz válni? Akkor lazíts. Barátnőm, sose volt még olyan égető szükség rá, hogy elkényeztesd magad, mint most.

Tudod, ha neked jó, a gyereknek is jó. Ha te rosszul érzed magad a bőrödben, a gyerek is rosszul fogja magát érezni. Hadd támasszam alá.

Pszichológiai kutatások szerint a baba számára te és ő jelenleg egyek vagytok. Egészen addig úgy érzékeli, hogy egyek vagytok, amíg a leválós félelem (szeparációs szorongás) el nem jön. Akkor kezd majd ráébredni arra, hogy ő egy kis önálló lény és nem anyával együtt létező.

De addig nem fogja érteni, hogy azért nem fain minden a kis fejében, mert anya nem viseli jól az anyaszerepet.

Csak azt fogja érezni, hogy valami nem kerek. És sírni fog. Rettenetesen sokat. És vehetsz neki mindenféle pukicseppet, de ne hidd, hogy az lesz a megoldás. Hanem az, ha elfogadod, hogy elégedettnek és kiegyensúlyozottnak kell lenned ahhoz, hogy ő is az legyen. Először neked. Aztán neki.

Oké, mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy ne legyél mártír. Ne áldozd fel magad a gyerekért, mert semmi jó nem sül ki belőle. Miért? Mert…

• amikor 14 évesen koliba költözik, hogy hagyd már békén, te bepöccensz, hogy feláldoztad magad érte, de minek,
• ő meggebed a tehertől, hogy feláldoztad magad érte, pedig ő aztán nem kért ilyet tőled sosem,
• hamar itt az érettségi, és te hirtelen üresnek érzed majd magad, hobbi, célok, munkahelyi sikerek, barátok, sőt, férj nélkül,
• hiszen a férjed elhidegül tőled, és lelép majd a mosolygós recepciós lánnyal.

Bízd egy kicsit a gyereket a mamára. Vagy az apjára, vagy egy helyes bébiszitterre (túl helyes azért ne legyen). Hidd el, kell a gyereknek, hogy egy kicsit máshoz is kötődjön. Neked pedig kell a feltöltődés, a kikapcsolódás, a felnőtt beszéd. Menj, sétálj, még, ha csak egy fél órácskát is.

Ugorj le a cukrászdába és tolj be egy túrós sütit. Kérj mellé lattét. Tudom, hogy meg tudod csinálni magadnak otthon, de sokkal kényelmesebb, ha az a jóképű srác csinálja, nem?

Ja, és ne foglalkozz a súlyoddal. Ez most nem az a fejezet. Hívd oda a barátnődet a cukrászdába és csacsogjatok. Kérd meg, hogy amint a gyerekre, a pelenkára vagy a babakakira terelnéd a szót, rögtön szakítson félbe.

Ugorj be a fodrászhoz, a körmöshöz. Tudom, már eléred a lábkörmeidet, de a pedikűrös sokkal szebben meg fogja csinálni, higgy nekem.